Több mint 10 éve foglalkozom tanulásmódszertan tanításával, kezdetben gyakorló pedagógusként, iskolai keretek között, később a kooplab-nál. Vallom, hogy a tanulás nem pusztán tanulási technikák összességeként értelmezhető – a tanulás egy komplex folyamat, amelyben óriási jelentősége van annak, hogy ismerjük saját magunkat, tudjuk a saját belős motivációnkat megteremteni és az adott tanulási célhoz a legjobb tanulási technikát megválasztani.

Hiszem, hogy gyakorló pedagógusként van felelősségünk abban, hogy a gyermekeket a tananyagon kívül megtanítsuk annak elsajátítása módszereire is, tanórai keretek között. A kooperatív technikák használatával ez hatékonyan megvalósítható. 

A 21. század pedagógiájának egyik legnagyobb kihívása a diákok érdeklődésének és motivációjának fenntartása, az aktív tanórai részvétel megvalósítása. A kooperatív technikák alkalmazása a tanórán a tanulásmódszertan tanítása mellett ezt a kihívást is csillagos ötösre teljesíti.

Pedagógusként tapasztalatot szereztem a Waldorf pedagógiában, ahol a művészeti nevelés eszközeivel építettem közösséget. Drámatanárként nap mint nap látom, hogy mennyit tesz hozzá a játék, az élményalapú tapasztalás az egyén személyiségfejlődéséhez és a másokhoz való kapcsolódáshoz.

A gyerekek mindennapjaik nagy részét az osztályközösség keretein belül élik. Mennyivel jobb egy olyan közegbe bemenni nap mint nap, amely megtartó, biztonságos és egymás elfogadására épül.

Ezt segítjük osztályközösségeknek szóló közösségépítő-problémamegoldó workshopjainkon. A pedagógus-osztályfőnökkel együttműködve igazodunk az adott közösség igényeihez, megoldandó problémáihoz. 

Tapasztalataim szerint a workshopok során a gyerekek megnyílnak, elfogadóbbá válnak egymás irányába, erősebbek lesznek a kapcsolati hálók – biztonságosabbá válik a tér. A foglalkozás témaválasztásánál meghatározó lehet az aktuális tananyag, ezáltal a gyerekek számára az kézzelfoghatóbbá és életszerűbbé válik.